Az agy érzései nem úgy működnek, mint amilyeneknek eddig hittük

2 perces olvasás

Az agy érzelmeket másképp dolgozza fel, mint ahogy eddig gondoltuk

Az érzések önmagukban fontosabbak lehetnek, mint az érzékeink, amelyeket az érzékelésükhöz használunk

Katya Kovarzh a Shutterstock révén

Katya Kovarzh a Shutterstock révén

Évtizedek óta a tudósok azt feltételezték, hogy az agy az arcokról és hangokról érkező érzékszervi információkat külön-külön területeken feldolgozza, hogy megérthesse mások érzelmeit. Az új kutatások azonban az ellenkezőjét mutatják: egy érzelmes arc megtekintése az agy hangfeldolgozási központjait aktiválja, míg fordítva is ugyanez a helyzet.

A mindennapi életben „csupán egy szomorú arcot látunk”, magyarázza a kutatás vezető szerzője, Stefania Mattioni, a belga Ghent Egyetemen folyó kognitív posztdoktori kutató. „Normális esetben a síró személy hangját is halljuk. Agyunk valójában arra van kialakítva, hogy ilyen sokszensoros ingerekkel lépjen kölcsönhatásba.”

A kutatásban Mattioni csapatának szereplőit olyan különböző érzelmeket ábrázoló klipeket vetítettek le, mint az öröm, a undor és a félelem, 24 résztvevőt pedig mágneses rezonanciás képalkotó (MRI) berendezéshez csatlakoztattak. A klipek egy része a szereplők arcát és hangját egyaránt tartalmazta, míg mások csupán videót vagy hangot tartalmaztak.

Csak hangot tartalmazó klipek azokat aagyterületeket aktiválták, amelyeket az arcfeldolgozásról ismerünk, míg a videóban szereplő klipek azokat aagyterületeket, amelyek a hangfeldolgozásért felelősek. Mattioni szerint minden egyes érzelem függetlenül attól, hogy vizuálisan vagy akusztikusan kerül-e bemutatásra, hasonlóképpen aktiválja az arcokat és hangokat feldolgozó agyterületeket. Ez a képesség segítheti az agyat abban, hogy megértse az olyan helyzeteket, amikor valakit nem látunk, de meghalljuk a hangját – például telefonon való beszélgetés közben –, vagy épp fordítva.

„Látható, hogy ezen régiókat nem annyira az érzékelési módus, mint inkább irányítják,” mondja Mattioni.

Mattioni csapatának kutatásai azt is bebizonyították, hogy az emberi brain más-más reakciót mutat, amikor valaki egy másik ember beszédjét egyszerre látni és hallani is tudja. „Agyunk ennél többet csinál, mint csak összeadni a két bemenetet” – magyarázza Stefania Benetti, aki nem vett részt a kutatásban, és az itáliai Trentói Egyetemen pszichológia és kognitív tudományok területén asszisztens professzor. „Az érzelemfelismerés egy többérzékű hálózathoz kapcsolódik, amely integrálja azt, amit látunk és hallunk.”

„Az evolúciós és viselkedéses szempontból a látás és a hallás összekapcsolása jelentős előnyt jelent” – mondja Benetti. „Csökkenti a bizonytalanságot, és lehetővé teszi, hogy érzéseinket, különösen zajos vagy összetett környezetben, gyorsabban és pontosabban felismerjük.”

Ezek az eredmények segíthetik a jövőben társas jelekkel küzdő emberek számára fejlesztendő beavatkozások kialakítását. Emellett támogatják a agyi plaszticitásról szóló korábbi kutatásokat is, amelyek szerint a korai korban vakságba esett személyeknél a hangra érzékeny területek az arckifejezések feldolgozásához alkalmazkodnak. Benetti szerint a vak embereknél viszont a arcra érzékeny területek a hangos arkkifejezések feldolgozásához alkalmazkodnak. Benetti elmagyarázza, hogy ezek a területek azért képesek ilyen formában alkalmazkodni, mert alapvető céljuk nem egy-egy érzék, hanem az érzelmek feldolgoása.

A kutatás a Journal of Neuroscience című folyóiratban jelent meg.

Felelős szerkesztő, Scientific American